LOTO Tudástár

Cikkek listája

Az elektromosság veszélyei - könyvajánló

Könyvajánló: John Cadick, Mary Capelli-Schellpfeffer, Dennis K. Neitzel, Al Winfield – Electrical Safety Handbook (McGraw-Hill, 4. kiadás, 2012)

A 19. század végén, amikor az első szállodákban bevezették a villanyt, a tulajdonosoknak táblákat kellett kitenniük a szobákba. A táblák megnyugtatták a vendégeket: az elektromosság ártalmatlan, nem kell félni tőle.

Száz évvel később ugyanezekre a falakra már egészen más táblák kerültek. Vigyázat, életveszély.

A kettő között nem az áram változott meg, hanem mi. Megszoktuk. Az elektromosság a legcsendesebb kolléga a gyárban: nincs hangja, nincs szaga, nem látszik, nem melegszik fel, mielőtt baj lesz. Évekig együtt dolgozunk vele, és soha egyszer sem figyelmeztet. Aztán egy napon, egyetlen pillanat alatt, kiderül, kivel volt dolgunk.

Nem egy szabályon múlik

Az Electrical Safety Handbook szerzői mérnökök, egy orvos és egy oktató. Hétszáz oldalon újra és újra ugyanoda jutnak: a villamos biztonság nem egy eszközön, nem egy szabályon és nem egy oktatáson múlik, hanem azon, hogy ezek együtt működnek-e.

A könyv magja az, amit minden magyar villanyszerelő a feszültségmentesítés öt szabályaként ismer: leválasztás, visszakapcsolás elleni biztosítás, a feszültségmentesség megállapítása, földelés és rövidrezárás, védelem a szomszédos feszültség alatti részek ellen. A szerzők ehhez két egyszerű dolgot tesznek hozzá, amelyet a gyakorlatban a legkönnyebb elhagyni. Próbáld meg elindítani azt, amit lezártál. És mérj ott, ahol dolgozni fogsz, olyan műszerrel, amelyről előtte és utána is meggyőződtél, hogy működik. Egy hibás műszer ugyanis éppolyan megnyugtatóan mutat nullát, mint egy jó.

Kié a döntés?

A könyv legerősebb mondatai nem műszakiak. Az egyik szerint a termelés kiesése önmagában soha nem elfogadható indok arra, hogy feszültség alatt dolgozzunk. A másik szerint a végső döntést a munkát végző szakember hozza, és ezért semmilyen retorzió nem érheti.

Minden karbantartó tudja, mennyire nehéz ez egy olyan műszakban, ahol áll a sor, jön a kamion, és valaki a háta mögött azt mondja: „csak gyorsan, kikapcsolás nélkül”. Ilyenkor nem a szabványismeret dönt, hanem az, hogy a szervezetben ki mer nemet mondani, és ki áll ki mellette.

Amit a falakra kellene írni

A szerzők összegyűjtötték azokat a mondatokat, amelyeket mindannyian hallottunk már: „Csak 230, nem lesz baj.” „A kesztyű elég lesz.” „Ha az egyik kezem a zsebemben van, nem ráz meg.” „Ezt a megszakítót nem kapcsolgatjuk, mert akkor áll a gyár.”

Ezek nem tudáshiányt jelentenek, hanem kultúrát. Ugyanazt a csendes megszokást, amely a 19. századi szállodai táblákat írta. A kultúrát pedig nem lehet egy éves munkavédelmi oktatással megváltoztatni. A könyv utolsó fejezetei ezért a vezetői elkötelezettségről, a dolgozók bevonásáról, a karbantartásról mint biztonsági kérdésről és a felnőttképzésről szólnak.

Egy mondatot ezekből is érdemes kiírni a műhely falára: a különbség a huszonöt év tapasztalat és az egy év huszonötször megismételt tapasztalata között a tudatosan megtervezett betanítás.

Kinek ajánlom

Villanyszerelőknek, villamos karbantartóknak, villamosmérnököknek, energetikusoknak, munkavédelmi szakembereknek, és mindenkinek, aki üzemi szinten szabályozza vagy oktatja a feszültségmentesítést és a lakatolás-címkézést. Nem kell elejétől a végéig elolvasni: a védőeszközökről és a biztonsági eljárásokról szóló két fejezet önmagában megéri, a karbantartásról szóló pedig minden karbantartási vezetőnek kötelező olvasmány lehetne.

Egy fenntartás: a könyv angol nyelvű, és amerikai szabályozásra épül. Az elvek egyetemesek, a konkrét előírásokat viszont mindig össze kell vetni a hazai követelményekkel, különösen az MSZ 1585-tel és az MSZ EN 50110-1-gyel.

A csendes kolléga nem fog szólni. Nekünk kell figyelnünk rá.

LOTO és a BBS

Az előző írásomban egy karbantartó 600 métert gyalogolt a lakatért. Tegyük fel, hogy azóta rendbe tették a rendszert. A LOTO-központ a gép mellett van, az utasítás gépspecifikus, a tréning megvolt.

Éjszakai műszak, ugyanaz a mixer, ugyanaz a dugulás, nem először ebben a hónapban. A karbantartó eddig mindig megoldotta, és soha nem történt baj. A leválasztás tovább tartana, mint maga a javítás. A sor áll, a műszakvezető már kérdezte, mikor indulhat. „Csak egy percre nyúlok be.”

A lakat ott lóg a gép mellett. Mégsem kerül a helyére.

Miért marad el a LOTO?

Kínálkozik a gyors válasz: figyelmetlenség, rossz hozzáállás. Ez kényelmes magyarázat, de semmit nem old meg.

A viselkedésalapú biztonság (BBS) másképp kérdez: mi teszi az adott pillanatban elfogadhatóvá a szabálytól való eltérést? Ebben a jelenetben négy hatás erősíti egymást: a megszokás, a veszély alábecsülése, az időnyomás és a vezető kérdése.

A legerősebb azonban az ötödik. Ha a gyors beavatkozás után elindul a sor, és mindenki megkönnyebbül, a rövidítés jutalmat kap, és legközelebb még természetesebb lesz. Pedig az, hogy eddig nem történt baj, nem bizonyítja, hogy a módszer biztonságos. Csak azt, hogy eddig szerencse volt.

A visszatérő dugulás közben maga is üzen: ez műszaki feladat is, nem csak viselkedési. Minél ritkábban kell benyúlni, annál ritkábban lehet rosszul.

Megfigyelés, nem ítélet

A BBS-megfigyelés a tényleges munkát nézi, és cselekvésről beszél, nem minősítésről. Nem az a kérdés, ki volt „figyelmetlen”, hanem hogy mi történt, és milyen körülmények között. A beszélgetést egyszerű kérdések nyitják meg:

  • Mi nehezíti ennél a feladatnál a LOTO-t?
  • Melyik lépésnél szoktál bizonytalan lenni?
  • Mit hallasz, ha a biztonságos végrehajtás miatt tovább áll a gép?

A cél az okok megértése és a javítás. Közvetlen veszélynél persze előbb a munkát kell megállítani, a beszélgetés csak utána jön.

A vezető is tanít

A munkatárs nem csak a tréningen tanul, hanem abból is, hogyan reagál a vezető egy leállásra. Ha a biztonságos végrehajtás után sürgetés jön, a gyors újraindításért pedig dicséret, az üzenet egyértelmű. Csak éppen nem az, amit a szabályzat mond. Ezt egy újabb oktatás nem oldja meg.

A vezető a feladatra szánt időbe a biztonsági lépéseket is beleszámolja. A helyes gyakorlatot konkrétan nevezi meg: „Jó, hogy szóltál az eltérésről a jelölés és az utasítás között, és addig nem kezdtél bele.” A jelzett akadálynak pedig felelőst és határidőt ad. Aki háromszor szól ugyanarról, és semmi nem változik, negyedszer már nem fog.

Ezért a megfigyelések száma önmagában keveset mond. Az számít, hány feltárt akadály szűnt meg.

Keret, használhatóság, gyakorlat

A LOTO adja a műszaki és szervezési keretet. A Lean használhatóvá teszi: kéznél az eszköz, érthető a jelölés. A BBS pedig megmutatja, mi történik valójában a gépnél éjjel kettőkor, amikor a sor áll.

Egy kis feladat: a következő leállásnál figyelje meg, mi az első mondat, ami elhangzik. „Mikor indulhatunk?” vagy „Biztonságos az állapot?” Ebből többet megtudhat a biztonsági kultúrájáról, mint egy auditból.

A smartLOTO® felméréseken a műszaki kialakítást, a Lean-szemléletet és a viselkedést együtt vizsgáljuk, a gépnél, a munkatársakkal. Ha a saját üzemében is megnézné, keressen meg.


Pataki János | smartLOTO® – bConnected Consulting

Milyen LOTO lakatot válasszak? 5 szempont vásárlás előtt

A LOTO lakat kiválasztásánál könnyű a színre és az árra koncentrálni. A gyakorlatban azonban más kérdések döntik el, hogy az adott lakat használható-e: átfér a kengyele a kizáróeszközön? Megfelel a munkakörnyezetnek? Illeszkedik a vállalat kulcskezelési rendszerébe?

Az alábbi öt szempont segít a választásban.

1. A kengyel mérete: valóban illeszkedik?

Az egyik leggyakoribb probléma egyszerű: a lakat kengyele nem fér át a kizáróeszköz nyílásán.

Vásárlás előtt három méretet ellenőrizzen:

  • Kengyelátmérő: átfér-e a lakatfogadó nyíláson?

  • Szabad kengyelmagasság: elegendő helyet biztosít-e a rögzítéshez?

  • Szabad kengyelszélesség: átfogja-e a lezárandó részt?

Bevonatos kengyelnél a bevonattal együtt mért külső átmérő számít. A hosszabb kengyel pedig önmagában nem jelent jobb megoldást: az eszköznek lezárt állapotban is megfelelően kell rögzülnie.

Gyakorlati tanács: nagyobb mennyiség rendelése előtt próbáljon ki egy mintadarabot a tényleges kizáróeszközökön.

2. Az anyag és a kivitel: milyen környezetben használják?

Száraz műhely, kültéri berendezés, rendszeresen tisztított élelmiszeripari terület vagy vegyszeres környezet – eltérő körülmények, eltérő elvárások.

A kiválasztásnál vegye figyelembe:

  • a nedvességet és a korróziós hatásokat;

  • a használt tisztító- és vegyszereket;

  • a várható hőmérsékletet;

  • az elektromos környezet követelményeit.

Az acél-, rozsdamentes acél- és műanyag kengyeles kivitelek tulajdonságai különböznek. A műanyag bevonatú acélkengyel és a nem vezető műanyag kengyel sem azonos kialakítás.

Mindig a pontos változat gyártói adatlapját ellenőrizze, ne csak a termékcsalád általános bemutatását.

3. A zárlatrendszer: melyik kulcs melyik lakatot nyitja?

Ez különösen fontos akkor, ha több munkatárs, több műszak vagy több telephely használ LOTO eszközöket.

A gyakori lehetőségek:

  • Különböző zárlat: a lakatok eltérő kulcsokkal működnek.

  • Azonos zárlat: egy meghatározott csoport lakatjai ugyanazzal a kulccsal nyithatók.

  • Főkulcsrendszer: a saját kulcsok mellett egy kijelölt főkulcs is képes több lakat nyitására.

A személyi kizárásnál alapvető szempont, hogy a munkatárs ellenőrzése alatt maradjon a saját védelmét biztosító lakat kulcsa. Az azonos zárlatot és a főkulcsrendszert ezért a vállalati LOTO eljárással együtt kell megtervezni.

A kulcsrendszerről még a beszerzés előtt döntsön. Utólag sokkal nehezebb egy következetlenül kialakult állományt rendezni.

4. Kulcsvisszatartás: mikor húzható ki a kulcs?

Kulcsvisszatartó kialakításnál a kulcs nyitott lakatból nem vehető ki: csak a lakat lezárása után húzható ki.

Ez hasznos tulajdonság a személyi LOTO alkalmazásoknál. Ugyanakkor a lezárt lakat önmagában még nem bizonyítja, hogy a berendezés biztonságos állapotban van.

A megfelelő leválasztás, a tárolt energiák kezelése és az energiamentesség ellenőrzése továbbra is az eljárás része.

A lakat a kizárást biztosítja; az ellenőrzési lépést nem helyettesíti.

5. Azonosíthatóság: egyértelmű, kihez tartozik?

Egy lezárt gépnél gyorsan megállapíthatónak kell lennie, ki helyezte fel a személyi lakatot.

Ebben segíthet:

  • a név vagy egyedi azonosító;

  • a gravírozás vagy tartós jelölés;

  • a hozzá tartozó LOTO címke;

  • a vállalaton belül egységesen alkalmazott színrendszer.

A színek jelentését helyben kell meghatározni és megtanítani. Önmagában egy piros vagy kék lakat nem mondja meg, kihez tartozik, és milyen szerepet tölt be. 

Bővebben a színjelölésekről: Hogyan érdemes kialakítani a vállalati színrendszert? Erről a Mit jelentenek a színkódok a LOTO eljárás használatakor? című cikkünkben olvashat.

A jelölés legyen tartós és a használat helyén jól olvasható.

Rendelés előtt ezt az öt kérdést tegye fel

  1. Illeszkedik a lakat a tényleges kizáróeszközökhöz?

  2. Megfelel az anyaga és kivitele a munkakörnyezetnek?

  3. A zárlatrendszere illeszkedik a vállalati kulcskezeléshez?

  4. Rendelkezik a szükséges kulcsvisszatartó funkcióval?

  5. Egyértelműen és tartósan azonosítható a használója?

Segítünk a kiválasztásban

Nem biztos abban, melyik lakat megfelelő? Küldjön fényképet a kizáróeszközről vagy a lezárandó pontról, adja meg a méreteket, a felhasználási körülményeket és a tervezett darabszámot.

A smartLOTO-nál a berendezéshez és a vállalati eljáráshoz illeszkedő megoldás kiválasztásában segítünk.

Pataki János
E-mail: pataki.janos@smartloto.hu
Telefon: +36 70 329 1336

Lean és LOTO: hogyan tegyük egyszerűbbé a biztonságos munkavégzést?

Éjszakai műszak, mixerdugulás az extruderen. A karbantartó tudja, mi a dolga: mielőtt benyúl, le kell választania a gépet az elektromos energiáról. Elindul a lakatért. A LOTO-tábla a csarnok másik végében van: 300 méter oda, 300 vissza. Mire visszaér, a műszakvezető már kétszer rákérdezett, mikor indulhat a gyártás.

A lakat végül a helyére kerül. A rendszer azonban közben mást is megtanított neki: a biztonságos munkavégzés lassú, és a termelés útjában áll.

Miért kerülik meg az emberek a szabályt?

Az emberek ritkán döntenek úgy, hogy kockáztatnak. Egyszerűen a könnyebb utat választják. Ha a helyes eljárás 600 méter gyaloglással kezdődik, a rövidítés pedig tíz másodperc, akkor a rendszer maga tanítja a rövidítést.

A viselkedésalapú biztonság (BBS) szerint a viselkedésünket a közvetlen, biztos következmények alakítják, nem a távoliak. A gyaloglás azonnali bosszúság, a sürgetés azonnali nyomás, a baleset pedig „úgyis csak másokkal történik meg”. Ebben a versenyben a biztonság alulmarad, hacsak meg nem könnyítjük a dolgát.

A LOTO használhatósága ezért nem kényelmi, hanem biztonsági kérdés. Itt jön képbe a Lean: a keresgélés, a felesleges mozgás és a várakozás a Lean nyelvén veszteség. Egy biztonsági rendszerben kockázat is.

Mit tesz hozzá a Lean?

A Gemba azt jelenti: oda kell menni, ahol a munka, az értékteremtés történik. A dokumentáció megmutatja, hogyan kellene működnie a gépnek. A gépkezelők és a karbantartók azt is tudják, hogyan dolgoznak vele valójában: ismerik a takarásban lévő szelepet és a visszatérő hibát. A tapasztalatuk a felmérés legértékesebb bemenete, a védelmi intézkedésekről azonban az illetékes szakember dönt.

Az 5S, a munkahelyi rend módszere szerint mindennek kijelölt helye van, és látszik, ha valami hiányzik. A LOTO-központ tehát a gép közelében legyen, ne 300 méterre. A rend akkor marad meg, ha van gazdája, aki ellenőrzi és pótolja a készletet.

Az eszközt helyszíni próbán érdemes kiválasztani. Illeszkedik? Rögzíthető? Kezelhető védőkesztyűben? A készlet méretét az egyidejű munkák száma határozza meg, nem a katalógus.

A gépen ugyanazt kell látni, mint az utasításban: azonos azonosítót, fényképet és helyszíni jelölést. Ahol sok hasonló kapcsoló sorakozik egymás mellett, a szín csak kiegészítés, a döntő az egyedi felirat. Az utasítás szerkezete mindenhol azonos, a tartalma gépspecifikus: egy extrudernél a hajtás mellett a fűtés és a nyomás is ide tartozik.

Ami gyorsítható – és ami nem

A SMED, a gyors átállás módszere szerint amit lehet, a leállás előtt kell előkészíteni. Mire a gép megáll, legyen kéznél az utasítás és az eszközkészlet, és mindenki tudja a feladatát.

A határ azonban éles. A leválasztás, a tárolt energiák kezelése és a biztonságos állapot igazolása nem rövidíthető. A Lean a keresgélést rövidíti, nem a biztonságot.

Az eredmény egyszerű adatokkal követhető: mennyi ideig tart eljutni az eszközhöz, milyen hiányok ismétlődnek, és mennyi idő alatt zárulnak le az eltérések. [SZÁM KELL: egy mért adat, például az út hossza vagy a keresési idő előtte és utána.]

A biztonságos út legyen a könnyebb út

Egy LOTO-rendszert nem a lakatok száma tesz jóvá, hanem az, hogy a helyes alkalmazás legyen a legkönnyebb lehetőség.

Egy kis feladat: amikor legközelebb valaki LOTO-t alkalmaz az üzemben, ne a lakatot figyelje, hanem az odáig vezető utat. Honnan indult? Mennyit gyalogolt? Ki sürgette közben? Ha a válaszok meglepnek, jó helyen kezdtünk el keresgélni.

A smartLOTO® felméréseken pontosan ezt vizsgáljuk, a gépnél, a munkatársakkal együtt. Ha a saját üzemében is megnézné, keressen meg.


Szeretné áttekinteni, mennyire használható a LOTO-rendszere a mindennapokban? Vegye fel velünk a kapcsolatot, és nézzük meg a lehetőségeket a helyszínen.
---
Szerző: Pataki János | smartLOTO®




 

Listairányítás elemei

összesen 4 termék